Alternatív #5

Sziasztok!
Kezdhetnék szabadkozni, miért nem volt új rész a hétvégén, és miért pont ma van. De jeleztem előre, szóval nem teszem. Mivel ma nem kellett annyit tanulnom-hétvégén viszont nem fogok ráérni(ismét) ezért most megkapjátok az új részt.
Igazából, annyit kell róla tudni, hogy NAGYON RÖVID. ( AMi annyit jelent, ogy 4 wordes oladl helyett csak 2 és fél) Valamint, nem túl eseménydús.. És nem túlzok.

A többi pedig... kiderül. :)
Újra kikerült a pipázó rendszer a bejegyzések alatt megtaláljátok - FIGYELMEZTETÉS: telefonról nem lehet, csak ha az "internetes verzió megtekintése"-re kattintotok.
Jó olvasást :)
Lauren W.
U.i.: A következő rész jövőhét hétvégén kerül ki, menetrend szerint, ha minden igaz :)

Marvel a kínok kínját állja ki.
És ez nem vicc, és semmi túlzás nincs benne: olyan erős késztetést érez, hogy azonnal a tóba vesse magát, és lemossa ezt az izét, hogy le kell fognom. Az érintésemtől még inkább feljajdul, ezért úgy döntök, hosszan lágyan megcsókolom. Aztán, újra. Ettől egy kicsit megnyugszik, de látszik a szemén, hogy fáj neki. Aztán, belediktálom a gyógyszert, amitől mintha tényleg csillapodnának a tünetek. Ajkát mosolyra húzza.
- Köszi, doktornéni - mondja.
- Nagyon ügyes kisfiú voltál - mondom gügyögve, de nagyon rájátszom: még meg is simogatom a buksiját. Igen, hülyeségnek tűnhet, de valószínűleg a közönség imádni fogja. Elmosolyodik. Ha így fekszik, és így mosolyog, tényleg olyan, mint egy gyerek. Hiszen az is. Attól, hogy tizennyolc éves lesz - ha megéri - attól még igenis gyerek, bár kétlem, hogy a Kapitóliumiak gyerek számba vesznek minket. Inkább vagyunk állatok, akiket versenyre kényszerítenek, mint élő, lélegző, hús - vér gyerekek.
Nem tudom mit csináljak Marvel szemén lévő hólyaggal, ami szorosan a szemhéján helyezkedik el. Félek, ha bekenem a krémmel, belemehet a szemébe, és megvakulhat. Ha pedig nem cselekszem, hasonló sors vár a bal szemére. Azokra a gyönyörű szemekre.
Mèg egyszer megsimítom Marvel homlokát, majd megcsókol. Jobb lesz ez így,hogy hagyom a francba. Egyszerre el szeretnék húzódni tőle, de meggondolom magamat. Már bevallottam a dolgokat neki, nincs mitől tartanom.
Miután befejeztük a csókolózós dolgot, Catóhoz lépünk, aki üveges szemekkel néz előre. Már règ feladta a fájdalomtól való megszabadulást.
- A gyógyszerbe lehet valami fájdalomcsillapító, mert amint bevettem, felhagyta az égetést a kenőcs - mondja Marvel.
- Nekem felperzselte az ereimet - tiltakozom. - Szóval, szerintem teljesen mindegy, hogy melyiket adjuk be neki először.
Marvel lenyúzza Catoról a nadrágot- igen, ő nadrágostól ugrott bele a tóba.
Úgy érzem Clove halála után egy kicsit - nagyon - összezuhant. Nem tudom mi volt közte és a lány között, de az biztos, hogy több volt puszta barátságnál, és nagyon megviselte az elvesztése.
Elgondolkodom, hogy mitévő legyek, hagyjam, hogy Marvel kenje le, vagy sem. Végül úgy döntök, majd én megcsinálom. Nem nézném jó szemmel, ahogy Marvel épp Cato izmos testét kenegeti krémmel. Így hát elküldöm őrködni, mondván most mennyire kiszámíthatatlan állapotban vagyunk, és mennyire ki vagyunk szolgáltatva, de meghagyom neki, hogy ne menjen messzire, mert féltem.
- Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen - mondja,és felhelyezi az éjjellátó szemüvegét, és átkarolja a derekamat, amitől végig szalad rajtam a libabőr. Majd megcsókol, aztán elmegy tűzi fát keresni. Nem tudom meddig tart a kenőcs hatása, de muszáj lesz gyorsan tüzet rakni, és felöltözni, ehhez pedig az kell, hogy minél előbb beigya a bőrünk a krémet. Az idő ismét rohamosan hűlni kezd.
- Ketten maradtunk Cato - suttogom. Hangomban cinikusság észlelhető, meg szarkazmus, és minden egyéb ilyesmi. Ha, mondjuk akkor hagynak itt Catoval, amikor megláttam... Hát, tuti nem lennék ennyire zavarba. Most viszont, teljesen más a helyzet. Szerelmet vallottam Marvelnek.
Marvelnek. Igen, annak a Marvelnek, akinek nemrég a halálán gondolkodtam.
Leguggolok Cato réveteg arca elé, és lekenem az arcán lévő kiütéseket. Azt hiszem hármunk közül ő járt a legrosszabbul. Arcának jobb oldalát elborítják ezek az apró hólyagok: a homlokát, arcát, a nyakát. És a nyakánál sem állnak meg. A mellkasát széles ívben tarkítják a különböző méretű fehér foltok. De ha jobban megnézem, akad közöttük a szürke minden árnyalatában játszó, de akár egészen fekete is. Ez mit jelenthet? Mindegy, inkább gyorsan bekenem, hogy végre túlessek rajta.
Marvel szorgosan gyűjti nekünk a fát, összerendezi, majd meg is gyújtja. A meleget azonnal érezni kezdem.
- Fel kéne öltöznünk - borzongok meg egy hideg fuvallat hatására.
- Hozom a ruhákat - mondja. Eszembe jut, hogy ki kellett volna mosni a ruháinkat, hátha rajta maradt valami olyan anyag, amitől újra kifakadhatnak a sebek, de aztán elhessegetem a gondolatot. Úgysem száradna meg, a víz pedig csak ártana a hólyagoknak
Magamra húzom a meleg anyagokat, a felsőt, pulóvert, kabátot, nadrágot, végül a cipőt. Marvel is teljesen elkészült, azon töprengek, Catót, hogyan öltöztessük fel.
- Együtt? - kérdezem, mire bólint. Igen, ez lesz a legjobb megoldás. Marvel felrángatja rá a nadrágot, aztán felültetjük, de Cato eszméletlen teste nem igazán akar a segítségünkre lenni. Marvel megtámasztja, és pedig igyekszem a sötétben is megtalálni Cato fejét, amin át kell húzni a felsőjét. Miután nagy nehezen felöltöztetjük, közelebb vonszoljuk a tűzhöz, és hálózsákba dugjuk. Marvellel egymás mellé ülünk, vállat vállnak vetve, hálózsákban, kabátban. Fél karral ölel át, és dörzsölgeti a kezeimet.
- Szerinted fázhat? - kérdezem Catora nézve.
- Nem tudom. Ebben az állapotban nem hiszem, hogy érzi a hideget - mondja, majd belenéz a szemembe. - De ha nem haragszol, őt nem fogom felmelegíteni.
Elnevetjük magunkat.
- De, nagyon is haragszom - mondom, majd a vállára hajtom a fejemet. Könny gördül le az arcomon. Marvel valahogy megérzi, és letörli.
- Hogy változhattam meg ennyire? Hogy változhattunk meg ennyire? - kérdezem magam elé révedve. Ismét erre a témára eveztem. Lehet hiba volt.
- Bánod? - kérdez vissza.
- Nem tudom.
Hallgatunk pár percig, csak a tűz pattogása ad valami zajt a nesztelen éjszakába. A horizontot a felkelő nap fénye festi meg.
Egy nap alatt hárman meghaltak. Ez eddig rekordmennyiségnek számít a vérfürdőt leszámítva.
- Szerinted, ha nem jelentkezünk önként, akkor is így alakult volna?
- Mármint, hogy a kölcsönös gyűlölet szerelemmé válik?
- Pontosan - helyeselek.
- Én amondó vagyok, hogy ha nem kellett volna önként jelentkeznünk, akkor nem utáltuk volna egymást.
Felpattanok, és majdnem megpukkadok a nevetéstől, attól eltekintve, hogy ennek egy komoly pillanatnak kéne lenni. Nem utáltuk volna egymást?
Kizárt - gondolom, de mégsem mondom ki hangosan. Épp eléggé zavar, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Miután megkomolyodom, és visszaülök, Marvel folytatja.
- Talán nem lett volna bennünk a versengés. Vagy, ha nem egy Viadalra jövünk.
- Szerintem meg a Viadal hozott össze bennünket - jelentem ki. - Ha nem egy Viadalra jövünk, akkor szerintem hallani se hallottunk volna egymásról.
- Izgalmas elméletek - jegyzi meg epésen Cato. Nyílván magához tért. Hangja fátyolos, nehezen beszél, még is, minden rosszindulat érezhető benne. - De valahogy magasról teszek a szerelmi életetekre.
Marvel megforgatja a szemét.
- Van valami kajánk? Éhen halok - terelem a témát. Ha jól emlékszem, semmit sem vadásztunk, miután megettük az utolsó falatokat. És most íjam sincs.
- Semmi - feleli Marvel. Cato közelebb húzódik hozzánk, de nem olyan közel, mint amennyire mi ülünk egymáshoz Marvellel.
A nap felkúszik a látóhatáron, a tűz egyre halványabban pislákol. Marvel egyszer csak feláll, és az erdő széléhez megy, felfegyverkezve egy dárdával. Elhajtogatom a hálózsákomat, majd a táskámba helyezem. Összerendezem magamat, és úgy döntök, bekenem a sebeimet, amiket nem takar ruha. Ismét elkap az égető érzés.
Cato a kardját élezi. Ahhoz képest, hogy nemrég milyen borzalmas állapotban volt, már egészen jól néz ki. Vállamra vetem a hátizsákot,és vízért megyek, hogy eloltsam a tüzet, de Marvel megállít.
- Várj, Peterson - elmosolyodik. Érdekes ismét ezt a nevet hallani a szájából. Most azonban még is más, mint régen. Szeretettel teli, minden érzelem kiül erre az egy szóra, erre a nyolc betűre, a vezetéknevemre. Még is, nem tudom megállni, hogy ne kötözködjek vele.
- A nevem Glimmer - mondom, és visszamegyek hozzá. Csak most veszem észre a nyulat, ami Marvel kezében himbálózik.
- Tudom - mondja, átkarol szabad kezével, majd megcsókol. Visszacsókolok, de aztán gyorsan elhúzódom. - Süssük meg gyorsan, mert éhen döglök.
Cato nyársat készít néhány ágból, Marvel kizsigerezi, és megnyúzza a nyuszit, és pedig... Nos, én kaja után nézek a kupacban. Az ösvényen megyek, elveszem azokat a dolgokat, amik szükségesek lehetnek, ha nem tudunk visszajönni a szaruhoz. Aszalt gyümölcs, friss gyümölcs, cipó, váltás zokni mindegyikünknek, sapka - igen, találtam négy darab sapkát -, keksz. Útközben pedig vadászhatunk.