Alternatív #10

Sziasztok!
*ELŐRE IS BOCSÁNAT, DE AZ INTRÓ HOSSZÚRA FOG NYÚLNI*
Annyi mindent szeretnék elmondani nektek.... Ééééés, mindent el is fogom, szóval készüljetek.
Először is, már csak 3 azaz 3 rész van hátra. Hmm, igen, fájdalmas lesz véget vetnem a sztorinak megközelítőleg három hét múlva. De vége lesz, aztán jön egy kis szünet, ogy előkészítsem a blogot A szikrára, de erről majd még később...
Nem egész Egy hét múlva Kiválasztott 2. Te jó ég, hogy én mennyire várom... De gondolom ezzel ti sem vagytok másképp. Azon a héten elég zsúfoltak lesznek a napjaim, ha minden igaz szombaton megyek moziba, pénteken tanulok, vasárnap pedig... vagy lesz időm, vagy nem, de igyekszem úgy időzíteni, hogy legyen.
Aztán, egy kicsit vissza A szikrához. Nem akarok sokat elárulni, csak annyit, hogy a fejemben már szinte teljesen összeállt, hogy mik lesznek benne, és már az első 3 fejezetet meg is írtam. Ne aggódjatok emiatt a kicsi szám miatt, mert ezek a fejezetek kétszer olyan hosszúak, mint Glimmer történetében. Bizooony.
Na, de, hogy a fejezetről is beszéljek nektek. Kicsit eseménytelenebb (Haha, Maja, itt megbukott a logiká :D- de egyébként egészen eddig igaz volt.), ondolkodósabb, többet megtudunk benne Glimmerről, és a dolgokról. Utalások is lesznek benne- tessék figyelni :D xd Valamint, eg kis statisztikát is megtudhatunk belőle az életben maradottakból.
Köszönöm a 8000 + oldalmegjelenítést (EMBREK, MINDJÁRT 10.000)
A komikat, és a pipát, ami érkezett a fejezethez. Ezer hála <3
Ha van olyan emberi lény, aki végig olvasta ezt a hihetetlen hosszú rizsát akkor annk köszönöm :) És jó olvasást mindenkinek.
Lauren W.

Tücskök ciripelnek, majd egyszer csak elhallgatnak, amikor felébredek. Egy egész napot átaludtam, Marvel pedig nem keltett fel. Biztos nagyon fáradt. Felkelek, és körbenézek. Egy tűzrakás mellett fekszem, belebugyolálva egy hálózsákba és egy pokrócba.

- Marvel - hangom rekedt, szinte alig bírok megszólalni. Hogyan mehetett el a hangom? Ennyit kiabáltam? A gyűrűmön megcsillan a tűz parazsának fénye.

- Jobban vagy? - kérdezi.

- Persze. Volt valami bajom? - kérdezek vissza.

- Annyira ideges lettél, hogy a fejedet verted a földbe. Én meg annyira aggódtam, hogy betörik, vagy valami...

Odajön hozzám, és olyan szorosan átkarol, mint még soha.

- Ne ijessz meg így többet, rendben?

Elgondolkodok. Nem volt szerencsés dolog ez a dühroham. A támogatók elpártolhatnak tőlem, vagy éppenséggel, azt hiszik, hogy bármire képes vagyok, és továbbra is támogatnak. Nehéz belelátni a fejükbe.

- Nem ígérhetek semmit - mondom azt, ami a legjobban fedi a valóságot. Marvel felnevet, és újból megölel. A sebeim ismét viszketni kezdenek, azonban észrevettem, hogy már elkezdtek behegesedni. Fejem lüktet. Hogy lehetek ekkora hülye? Totál nem gondolom át a dolgokat, csak cselekszem.

- Tudod mit? Igazad volt. Tényleg mindig, mindent megbánok. Úgy, ahogy ezt is - jegyzem meg, mire Marvel harsányan felnevet egy ásítás kíséretében.

- Aludnod kéne - mondom.

- De..

- Nincs de! - vágok közbe. - Majd én őrködöm, és mire reggel lesz, szuperül leszek. És te is.

Már épp beleegyezne, amikor megszólal a himnusz. Ma egyetlen arcot sem vetítenek az égre, ami aggodalomra ad okot. Mennyi időnk van, amíg megint nem unják meg a semmittevést a nézők? Marvel megszorítja a kezemet, és közelebb jön hozzám. Miután elhalnak a hangok, és az erdő ismerős sötétsége burkol körbe, ideges leszek. De amikor Marvel szuszogására leszek figyelmes, egyfajta nyugalom árad szét az ereimben.

Miért vagyok az, aki vagyok? - kérdezem újra, és újra magamtól, és nem találok rá választ.

Ha megnyerem a Viadalt, mihez fogok kezdeni? Eddigi életemet edzéssel, és tanulással töltöttem. De mostantól mihez kezdek?

Egyáltalán nem merült fel bennem, hogy nem nyerhetjük meg. Soha eddig nem voltam ilyen biztos a győzelmemben. Pontosabban a győzelmünkben. Hiszen mi ketten vagyunk, a többiek meg csak egyedül - kivétel ez alól a Tizenkettes szerelmespár. A Tizenegyes fiú lesz még kemény dió, Demetre meg... Demetre! Ő volt az, aki nem jutott eszünkbe múltkor! Annyira megfeledkeztünk róla, amikor elszökött, hogy... Te jó Isten.

Tehát bent vagyunk a legjobb hatban, és egy mezőnyben vagyunk a Hősszerelmessel, a Tüzes Pipivel, meg Demetrevel? Hát ez jó. Kacagnom kell, sőt mi több, fülig érő mosolyra szalad a szám.  Őket gyerekjáték lesz megölni. Demetre csak a puszta szerencse miatt maradt életben ahogyan Peeta. Kizártnak tartom, hogy kapott volna valami orvosságot. És akkor elfertőződik a sebe, amit Cato vágott a lábába. A Tizenkettes csajjal viszont adódhatnak problémák. Íj nélkül semmire sem megy, hiszen láthattuk, amikor a Játékmestereknek mutatjuk be a tehetségünket. De mi van, ha másban is jó, csak ebben a legjobb?

Az a tudat nyugtat, ha Peeta meghal, a csaj totál idegsokkot kap, és képes lenne iderohanni, hogy végezzen magával. Vagy annyira azért nem szereti? Hiszen ott a húga, aki várja haza, és megígérte neki, hogy mindent megtesz a győzelemért. Képes lenne felrúgni ezt az egyességet Peetaért?

Valaki megint kimaradt. A francba! Nem hiszem el, hogy nem tudok észben tartani hat nevet, vagy körzetszámot. Aztán beugrik.

A Tizenegyes fiú. Na, ha valaki ő kemény dió lesz. Ha lenne íjam, simán kinyírnám, de mivel nincs, ezért valószínű ő nyírna ki engem. Aztán Marvel kapna idegsokkot, és ő rohanna, hogy öngyilkos legyen.

Ezt nem hagyhatom. Túl kell élnem, már csak miatta is. Meg persze magam miatt.

De vajon mi lesz az után, hogy túléltem? Hogyan vészeljük át az azt követő időszakot? A rengeteg rémálmot. A Győzelmi Körutat, és milyen talentumot választok magamnak?

Vagyis mit fogok csinálni addig, amíg meg nem halok? Leszámítva persze, hogy mentorálok egy rakás remegő, vagy épp vérengző gyereket. Milyen tanácsokat adnék nekik? Képes lennék győzteseket mentorálni? Hogyan dönthetnék, kit tartsak életben? Hiszen csak egy maradhat, és gondolom, ők se akarnák, hogy ketten maradjanak a végére, és elképzelhetetlennek tartom, hogy kétszer sikerülne két Kiválasztottat kihozni az Arénából. Nem tudom, hogy mi miatt döntöttek így a Játékmesterek. Hamarabb is tehették volna- tekintettel az elátkozott szerelmesekre. Talán az nem volt elég indok Snownak, hogy két bajnok lehessen egy helyett? Talán kellettünk mi Marvellel, hogy Seneca meggyőzze az elnököt? Érdekes gondolatok, de addig nem kapok rájuk választ, amíg ki nem jutok innen.

Aztán fontolóra veszem, hogy milyen lesz a Győzelmi Körút. Mi leszünk az elsők, akik ketten vesznek részt rajta. Táncolunk majd? Tényleg Marvel tudhat táncolni?

Nevetséges kérdések ezek. De egész este ébren kell maradnom - valamivel pedig muszáj fent tartanom az érdeklődésemet - hogy Marvel kipihenhesse magát, és újult erővel nekivágjunk felkutatni a többi Kiválasztottat. Thresht kéne először elintézni, de ahhoz valami fegyver is kell.

Ekkor eszembe jut a kis tárgy, amit nem rég kaptunk. Tuti nem valami haszontalan cucc, ha valaki pénzt adott érte, hiszen egy vagyonba kerülhetett.

Elveszem Marvel övéről - ahova az ejtőernyővel együtt kötötte - és újból megvizsgálom. Mintha rétegezve lenne. És akkor észreveszek egy kis gombot rajta. Egy apró nyomógombot ami alig nagyobb pár milliméternél. Megnyomom, és várom, mi történik. Az eszköz megnyúlik, és az egyik végéből egy hegyes tárgy ugrik elő, mintha ez lenne a lándzsa hegye. És ekkor összeáll a kép. Marvel kapott egy lándzsát, amivel megvédhetjük magunkat, és nem kell a többi játékostól tartanunk. Marvel ezzel bárkit leszed öt méteres körzetben, az tuti. Én azonban még mindig fegyvertelen vagyok. Teljes mértékben.

De már csillog a remény.

Szikrázik.

Reszkess Tizenegyes, holnap megölünk!

Igen. Megöljük, amint felkel a nap. Csak egy baj van. A srác a Tizenegyedikből azon a részen tanyázik, ahol a mérges kígyók, és a rejtélyes kiütéseket okozó növények élnek. Talán nem gondoltam át. Ráadásul úgy, hogy én fegyvertelen vagyok - leszámítva a gyűrűt - teljességgel hátrányban lennénk, ráadásul azon a terepen. Az, az ő felségterülete, és egy Kiválasztott sem olyan hülye, hogy csak úgy odasétáljon.

Ágyúdörgés hasítja félbe a csendet. Valaki meghalt.

Marvel felriad, és engem keres a tekintetével.

- Jól vagyok Marvel! - mondom minél gyorsabban, hogy megnyugtassam. - Aludj csak.

- Nem, már nem vagyok fáradt.

Szeme alatti karikák nem erről nyújtanak tanúbizonyságot, de inkább nem vitatom. Hagyom, hogy felkeljen, és rákérdezzen a lándzsára. Elmesélem neki, hogy mire jöttem rá ezzel kapcsolatban, és, hogy ameddig aludt, addig sok mindenen gondolkodtam. - Például? - kérdezi tőlem, és hanyatt fekszik a tűz mellett. A csillagokat nézi. Én is hasonlóképpen teszek.

- Hogy mi legyen a talentumom, miután hazatértünk - mondom, és eszembe jut valami. - Hogy jó mentorok leszünk-e.

-  Te biztos. Erélyes vagy, és határozott. Jó döntéseket hozol.

- Én? - nevetek fel, miközben egy csillagképet keresek a szememmel. - A legtöbb döntésemet megbánom. És ott nem lesz helye megbánásnak. Ott életekbe kerül az, ha nem jól döntök.

- Majd belejössz. Gloss meg Cashmere biztos segít, úgy, ahogy a többiek is.

- Gloss ki nem állhat - sóhajtok, és Marvelre pillantok a Hold fényében.

- Ez nem igaz - ellenkezik, de a szíve mélyén tudja, hogy igazam van. Gyomrom háborgó korgása ránt ki ebből. A táskánkért nyúlok. Az enyémben semmi sincs.

- Van még kajánk? - kérdezem és rájövök, hogy szomjas is vagyok. Megnézi mi található a táskájába.

 Nem sok mindegy. Egy kis aszalt gyümölcs, meg egy fél cipó. Nem tudom mikor ettük meg a felét.

- Kettőnknek nem sokáig lesz elég - suttogom, de rögtön el is osztom a gyümölcsöt, majd a cipót is. Olyan éhes vagyok, hogy mindet befalom, de még mindig nem laktam jól. De egészen addig, amíg Marvel be nem fejezi az ő részét meg se szólalok arról, hogy éhes maradtam. Képes lenne odaadni nekem a maradékát, még annak az árán is, hogy ő éhen marad. Így amikor az utolsó falatot is lenyelte, ezt mondom:

- Hé, Gloss. Ha tényleg nem utálsz, igazán küldhetnél valami harapnivalót.

Szinte érzem, ahogy a nézők megpukkadnak a nevetéstől, Caesar pedig interjút kér Glossal, hogy mi a véleménye.

Interjú.

Már biztos, hogy anyáékkal is készítettek interjút arról, hogy mi a véleményük az eddigi teljesítményemről, hiszen már a legjobb ötben vagyunk. Vagyis, nem annyira hivatalosan a legjobb háromban, hiszen a Tizenkettesek és mi egy Kiválasztottnak számítunk addig, amíg nem hal meg az egyikünk.

- De akkor is küldhet, ha utálja - mondja Marvel jóval tisztelettudóbban. Hát igen, én magasról teszek a tiszteletre.

Hirtelen ismét eszembe jut az ágyú. Talán pont a srác a Tizenegyedikből halt meg. Vagy valamelyik Tizenkettes. Peeta elég ramaty állapotban volt. Gyógyszer nélkül nem sokáig bírja... Széles mosoly terül el az arcomon, amit csak még jobban felvillanyoz egy - egy ezüst ejtőernyő csilingelő hangja. Közvetlenül a lábam előtt ér földet. Kinyitom, és a friss kenyér, meg zsemle illata megcsapja az orromat. Aztán pedig az illatozó sült hús. Ha jól nézem sertésborda, vagy oldalas, de nem mernék rá megesküdni. Összefut a nyál a számban.

Marvel észrevesz egy kis levelet. Elolvassa, majd nekem nyújtja. Ujjait a szájához préseli, és pisszegő hangot ad ki. Elveszem a papírt, és olvasni kezdem.

"Nagyon vicces Sziporka. De ha már ennyire bizalmaskodunk, elárulom, hogy míg én nem annyira bírlak, Seneca nem csíp téged, Snow pedig egyenesen utál. Igen, most jön az ostoba miért kérdésed. Hát azért, bogaram, mert tönkre tetted a játékukat. Vagy miattatok lesz kettő bajnok, és a Tizenkettesek miatt. Seneca állása és élete veszélybe kerülhet, úgy ahogy az innen kikerülő két bajnok is. Ne rontsatok a helyzeten, vagy valami egészen váratlan dolog fog történni. G."

Szabályosan felsikoltok. Nem értem. Miért, miért, miért?