5 fejezet II.

Sziasztok Bajnokok!

Megérkeztem egy újjal, ami még mindig E/3-ban van, de a következőben már visszatérük Glimmer fejébe. :) Már csak fél fejezet választ el A szikra befejezésétől, amit egyrészről várok, de egy picit próbálom tolni is.... Így a trilógia ezen része 21 fejezetből fog állni (előre láthatólag)

Jó olvasást!

Lauren W.

 

A Tizenkettedik Körzet legszegényebb részében, a Peremben semmit sem észlelni a felkelésből, amit Gale Hawthorne és bányásztársai robbantottak ki.
Primrose Everdeen még mindig szenved nővére elvesztése miatt, nap, mint nap gondol rá, és még édesanyja sem tudja megvigasztalni, amikor keservesen sír. Egyedül Kökörcsin tudja enyhíteni a fájdalmát, akit annak idején az utcáról mentett meg. Sohasem értette, miért akarta Katniss megfojtani. Most nagyon örül, hogy nővérét végül sikerült lebeszélni erről, így van, ami emlékezteti rá, leszámítva a vadászkabátot, ami hajdan apukájáé volt, akit szintén elveszített. A Kapitólium mindent elvett ettől a törékeny kislánytól: az apját, a nővérét, és érzi, hogy anyukája sem sokáig lesz vele. Bele fog halni a bánatába, de azt már ő sem élné túl. Nem tudná ellátni magát, közösségi otthonba kerülne, ahol eltaposnák, akárcsak egy bogarat. Ott nem tűrik az ilyen nyámnyila lelkeket. Így gondol magára: a nyámnyila kislányra, aki még csak tizenkét, hamarosan tizenhárom éves, és meg kellett menteni a Viadaltól. Magát okolja Katniss haláláért. Megsimítja Kökörcsin bundáját, arcát a macska nyakába fúrja. Könnyek szöknek a szemébe, ekkor úgy dönt ez így nem mehet tovább. Feláll, és odamegy az anyjához, aki a mosogató felett görnyed. A mosogató egy nagy tálat jelent, amibe vizet forraltak.
- Anya - szól remegő hangon. - Kimegyek a térre. Nem bírok itthon maradni.
Az anyja bólint, és Prim kezébe nyom egy táskát, tele olyan dolgokkal, amiket elcserélhet a Zugban. Amikor Katnisst elvitték, Gale bevezette Primet a Zug világába, de még csak most érkezett el az ideje, hogy egyedül belépjen arra a szörnyen unszimpatikus helyre. Nem akar törékenynek, vagy gyengének tűnni, de képtelen arra, hogy egyedül kereskedjen.
Aztán elhatározza magát. Ha a nővérének sikerült annak idején, amikor apjuk meghalt, akkor neki is menni fog. Igen. El fogja látni magát, és az édesanyját. Ha kell, megtanul vadászni, ha kell lopni fog. Bár, egyikhez sem fűlik igazán a foga, de ahhoz, hogy túléljen meg kell tennie. Nem lesz sétagalopp, de meg fogja tenni. Ahogyan elhagyja a Peremvidéket, és feltűnik az első láng, földbe gyökerezik a lába. Nem tudja, mit tegyen, szíve szerint megfordulna, anyja szoknyája mögül várakozna, várná a fejleményeket, de nem ezt teszi. Szorosabban kulcsolja ujjait a táskára, amit felkap a hátára, és megindul a házak felé. Két copfjában lévő kék szalag lobog, összehúzza magán a kabátot, és minden erejével igyekszik arra koncentrálni, hogy el ne bukjon tulajdon lábaiban. Két dolog mindig ment neki: a gyógyítás, és a futás. Az első zsigerből jött neki, azt nem kellett tanulni. A második, pedig adottság, talán ez az egyetlen dolog, amit édesapjától örökölt.
Ahogy közeledik a Főtérre már látja a házakat nyaldosó lángnyelveket, a békeőrök testét, amik élettelenül fekszenek a földön. Mi történhetett?
De a fehér egyenruhás békeőrök mellett néhány szakadt ruhás, perembeli civil ember hulláját is megpillantja. Szája elé kapja a kezét, ajkai között kicsúszik egy vékony sikítás. Nem tudja, merre fusson, de minél előbb el akar tűnni innen. Megiramodik, a lába pedig nem hazafelé viszi, hanem arra, amerre ő gondolja.
Elemi erővel veszi hatalmába a félelem, könnyek patakzanak a szeméből. Bár otthon maradt volna, akkor most nem kellene félni. A tűz pattogása zökkenti ki a gondolatmenetéből, ijedtében megugrik futás közben, aztán hangos csattanással érkezik a földre. Fájdalom hasít a halántékába, ami hangosat csattant a betonon. Hátára gurul, a latyakos hóban fekszik, de csöppet sem fázik. A tűz, ami nem messze lobog tőle felmelegíti.
A tűz!
Felugrik, de rögtön megszédül. Miután visszanyerte az egyensúlyát, azonnal indul tovább, tovább, egyenesen előre. Olyan gyorsan fut, ahogyan a lába bírja, egészen addig, amíg egy házról le hulló cserép el nem téríti. Sikítás hagyja el a száját, pedig annyira igyekszik csendben maradni, de minduntalan felnyög, felszisszen. Még mindig fogalma sincs a kicsi Primrose Everdeennek, hogy merre menjen, vagy, hogy épp merre tart. Igazából, nem bánná a halált.
Annyit gyászolt nővére elveszítése során, annyi fájdalmat okozott neki az, hogy látta nap mind nap kűzdeni az arénában. De a legfájdalmasabb azt volt tudni, hogy miatta történt mindez. Ha nem húzzák ki, Katnissnek esze ágában sem lett volna önként jelentleznie, és még most is boldogan élnének. Nem érdekelné a pénz, vagy az éhség. Bár, előbbi eddig se nagyon érdekelte, csak amikor irigykedve nézte Madge Undersee új ruháját, vagy amikor valami nagyon finom süteményt falatozott.
De mostmár csak ketten maradtak. Anyukája, és ő. A törékeny Prim, aki senkinek sem tud segíteni, mert még fiatal. Minden nap félve kel fel, mert attól retteg, hogy édesanyját ugyanabban az állapotban találja, mint amikor az apja halt meg a bányarobbanásban. Most nincsen nővére, aki elláthatná, saját magának kellene kijárnia az erdőbe vadászni, vagy gyűjtögetni. De most... most talán már sikerülne. Kezd hozzászokni az önállósághoz. Az utóbbi hetekben, Lady kecskéje sajtját, vagy tejét adta el, hogy gyógynövényeket szerezzen anyjának, meg persze élelmet. Amíg nem köszöntött be a tél, addig a Réten kutatott ehető növények után, de amikor leesett az első hó... minden növény elfagyott. A tél elmúltával talán újra akad valami finomság.
Még mindig fut, noha óvatosabban, mint eddig, de igyekazik gyorsítani a tempóján. Arca kormos, fulladozik a füsttől, köhög, de nem áll meg. Felkeveredik a gyomra a füst és hamu bűzével. Ő nem tudja, hogy ezt, Katniss legjobb barátja, Gale Hawthorne, és Gale bányásztársai eszelték ki. Ezzel akartak bosszút állni, felkelést szítani, de csak azt érték el, hogy porig ég a Tizenkettedik. Vajon valami meg tudja fékezni a tüzet? - kèrdezi magától Prim. Őszintén reménykedik, hogy minden rendben lesz.
Most már eszébe jutott, hogy hova ért. Nem tudja ugyan, hogy miért erre jött, de amikor meglátja a Győztesek Faluja tábláját, és a mögötte elterülő biztonságot, felcsillannak a szemei. Átrobog a vasboltozat alatt, és az egyetlen házhoz megy, amiben valaki lakik. Valaki, aki nem tudta kimenteni Katnisst és Peetát az arénából. Természetesen nem rója fel neki. Ő mindent megpróbált, legalábbis Prim így gondolja. Olyan jó lelkű lány, képtelen igazi gyűlöletet érezni a szívében. Felugrik a veranda lépcsőjén, és csak remélni tudja, hogy Haymitch nem totál részeg. Dörömbölni kezd, az ajtón, de nem nyitja ki senki. Teljes erejéből verni kezdi az ajtót, és erőtlen kiáltások hagyják el ajkait.
- Haymitch - kiáltja. - Jöjjön ki!
Miután nem hall választ, felébred benne a gyógyító énje, eszébe jut, mi történne, ha a férfinek baja esne. Bátortalanul lenyomja a kilincset, majd nagy levegőt vesz, és belép az ajtón. Orrát megcsapja a bűz, szinte elesik a sok mosatlan szennyesben. Haymitchet a nappaliban találja, kiterülten a kanapén. Megrázza a vállát, mire az hadonászva felkel. Prim csak ekkor veszi észre, hogy egyik kezében a kést, a másikban pedig egy képet tartott. A kép kiesik a kezéből, és összetörik rajta az üveg. Haymitch felbődül.
- Hát te meg mit keresel itt? - fakad ki a férfi, és megtörli borvirágos orrát. Prim könnyei kicsordulnak. Fogalma sincs miért jött ide, talán az ösztöne vezette ide. Nem szólal meg, csak a férfit nézi.
Hosszas hallgatás után Prim észrevesz egy hosszú sebet Haymitch karját, amiből vér szivárog.
- Le kell fertőtleníteni - mondja a kislány, majd önálósítja magát, és valami alkoholt keres. Talál egy tiszta rongyot, ráfordítja az üveg száját, és beitatja a lével.
- Hé, én azt nem arra szoktam használni - mondja felháborodottan Haymitch, kikapja a kislány kezéből az üvefet, majd nagyot húz belőle. Prim összeráncolja a szemöldökét, de nem törődik a férfi gorombaságával. Ellátja a sebét.
A délután során sok minden kiderül kettejükkel kapcsolatban. Haymitch elmeséli Primnek mi történt, amiért az alkoholba menekült. Prim nem tudja mennyire vegye komolyan a férfi szavait, mivel szájából így is dől a pia szag, de valamiért hisz neki. Ez a kedélyes csevegés legalább teljesen eltereli a figyelmét a téren zajló káoszról.
A kislány elmondja, hogy sokáig ő csak a nővérére számíthatott, mert apja halála után anyja depressziós lett. Legalábbis, úgy emlékszik ezt mondta. Persze, ő sosen haragudott az édesanyjára, Katnissel ellentétben. Prim elmondja azt is, hogy mennyire odaadással szerette őt a nővére, és ő is mennyire szerette a lányt.
Haymitch megosztja Primmel, hogy mennyire szerette volna megmenteni Katnisst és Peetát. Amikor ahhoz a részhez ér, hogy borzalmas mentor volt, Haymitch sírni kezd. Orra is folyni kezd, Prim pedig igyekszik megvígasztalni, de nála is majdnem összetörik a mécses. Miután Haymitch túltette magát az első sokkon, ismét benyakal egy üveg fehérszeszt.
Szó esik Haymitch szerelméről, Shanicáról, az öccséről, meg az édesannyáról.
Prim rájön, hogy Katniss, és a többi ember nem értékelte Haymitchet. A látszat után ítéltek, nem akarták megismerni. Bár, nyílván Haymitchnek is nagy szerepe van abban, hogy az otthona egy disznóól, alkoholmérgezés kerülgeti, és nincs egyetlen igazi barátja sem - de ilyen múlttal ezt meg lehet érteni. Hány ember ölte volna meg magát, azon a napon, amikor rájön, hogy nincs senkije, ráadásul évről évre végig kell néznie a mentoráltjai halálát? Valószínűleg az összes. De Haymitch erős, és nem hagyta hogy a Kapitólium teljesen összezúzza.
De ezt csak az értheti meg, aki hasonló dolgoktól szenved. Itt van a kis Primrose Everdeen. Tizenkét éves, hamarosan a tizenhármat tölti, még is, mennyit szenvedett?
Az apja egy tárna mélyén veszítette életét. Hosszasan éhezett. Őt kiválasztották, de nővére megmentette, akit elvett tőle a Kapitólium. Primnek végig kellett néznie szeretett testvére halálát, szembe kellett néznie Katniss gyilkosával. Akinek megbocsájtott. Mert csak ők tudják mit élhettek akkor át.
Ezek az összetört szívek, bármennyire is nehezen, de megértik egymást.
Prim, és Haymitch, ez a két sóvárgó lélek, ez a két összezavarodott elméjű ember tudja min ment keresztül a másik. Ők megértik a problémájukat. Tudják, hogy mi az, ami igazán fáj. A tizenhárom éves kislány még nem sejti, de hamarosan újra mérföldkő áll az életébe.