6. fejezet II.

Sziasztok, Bajnokok!

Meghoztam a következő részt, ezúttal időben.

El nem tudom mondani, mennyire kíváncsi vagyok a véleményetekre, igaz nem valami izgi rész, de nagyon jelentős. Glimmer is mg tudja mutatni az emberi oldalát. Bizooony. De majd meglátjátok.

Továbbá. Köszönöm a két komit ami az előző részhez érkezett, meg a 31 feliratkozót. Jeszuuus, el sem tudom mondani milyen nagy öröm ez nekem. :)

16.000 + oldalmegjelenítés... UHHH, KÖSZÖNÖÖM!

Jó olvasását!

Lauren W.

_______________________________________________________________________________

Miután ténylegesen magamhoz térek, meglátok egy alakot felém közeledni. Reflexből valami éles tárgyért nyúlnék, arcomra gyilkos grimaszt erőltetek, amikor Aspen megszólal.
- Hé, hé, nyugi, csak én vagyok - kezemre teszi a kezét, ajkaim elmorzsolnak egy halk, megnyugtató sóhajt.
- Sajnálom - motyogom zavartan, mire ő csak megrázza a vállát. Leül mellém, felhúzza a lábait, és engem néznek.
- Jól kiakadtam, mi? - kérdezem, és beletúrok a hajamba. Aspen szembefordítja mutató- és hüvelykujját.
- Csak egy ilyen picit.
Keserűen felnevetek.
- Te jobban viselted, mint én, pedig te potenciális áldozat vagy. - Most Aspenen a sor, hogy száraz mosolyra húzza ajkait, és hahotában törjön ki.
- Nekem mindegy mikor megyek a Viadalra. Most, vagy négy évvel később. Így is úgy is nyerni fogok - mosolyodik el bíztatóan.
- Aspen, te nem tudod, hogy milyen bent lenni egy arénában...
- Ne - vág a szavamba. - ne kezd megint. Hányszor megmondtam már, hogy menni akarok?
- Sokszor. De nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon! - csattanok fel, a kelletnél ingerültebben.
- Kételkedsz az esélyeimben? - vonja fel szemöldökét. Lesütöm a szemeimet. Igen, ez a nagy helyzet.
- Egyszerűen féltelek - mondom, és megsimítom a kezét. - Nem viselném el, ha elveszítenélek.
Elrántja a karját, és durcásan átfonja a mellén.
- Nem hiszem el, hogy ennyire gyengének hiszel.
- Az ég szerelmére! - emelem fel a fejemet. - Nem gyengének tartalak, csak aggódom.
Vonásai megenyhülnek. Egy ötlet kezd körvonalazódni a fejemben.
- De kitaláltam valamit - kezdem. - Ami mindkettőnknek jó.
- Hallgatlak - veti oda félvállról.
- Megosztom veled a Viadallal kapcsolatos tapasztalataimat, és kétszer annyit edzel - kezdem, és felemelem a mutató ujjamat, amikor látom, hogy közbe szeretne szólni. - Had fejezzem be.
- Oké - sóhajt. Lassan bennem is körvonalazódik a dolog.
- A terv a következő. Heti két alkalommal elméleti és kétszer gyakorlati oktatás lesz. Mikor van edzésed az edzőterembe? - kérdezem.
- Kedden, szombaton,meg vasárnap. Kedden öttől nyolcig, szombaton háromtól hatig, vasárnap kettőtől négyig - sorolja.
- Nagyszerű. Akkor a többi találkozunk nálam. Hétfőn és csütörtökön elméletezünk, szerdán és pénteken gyakorlat van.
Épp helyeselni akarna, amikor valami eltereli a figyelmét, és hosszasan tanakodni kezd. Arcában az izmok össze-össze rándulnak.
- Mi az? - kérdezem.
- Mikor fogok tanulni? - böki ki, mire felnevetek. Anya otthoni oktatásban részesíti, mivel most már ő sem jár iskolába, a lányok miatt.
- Szerintem nem ez lesz a legnagyobb bajod - mondom, és bólint.
- Akkor áll az alku - kezet nyújt, én pedig mosolyogva belecsapok. Repesek az örömtől, hogy még többet tudok segíteni neki, mint egy átlag edző. Azoknak a pszichopatáknak a fele még csak az aréna közelében se járt, és ők tartanak kiselőadást az ott érő szörnyűségekről. Aspen velem sokkal jobban jár.
Hazaküldöm, amikor elmondja mekkora balhé volt otthon, miután eltűntem azután, hogy kihirdették a szabályokat.
Testileg, és szellemileg is fel kell készülnöm az első elméleti órámra. Papírt meg tollakat szedek elő, és különböző színű szövegkiemelőket is. Egy órásra tervezem az előadásom körülbelül, plusz a kérdéseire szánt idő, és a válaszok kifejtése. Nem akarok pontos számokat mondani, és nem is tudok.
Részekre bontom az aréna előtti, és az arénában eltöltött időmet.
Magát az Aratást nem tartom fontosnak kijegyzetelni, így egyből ugrok a következő napra, amikor a vonaton töltöttem az időt. Az érzéseket írom le, amiket akkor érzetem, de semmiképpen nem térek ki Marvelre. Nem személyeskedem.
Muszáj minden mondatról, mondatról leírnom, és több órán keresztül olvasgatnom, mert semmit sem akarok kihagyni.
Így, az első napot, amit a Kapitólium felé tartó vonaton töltöttem négy és fél órámba tellett megírnom, és betelt kettő A4-es lap. Úgy döntök, felcímezem, és az egyszerű "Vonat" nevet adom neki. Aztán belemásolom egy füzetbe, mert félek, hogy a lap elkeveredik.
Délután egy órakor állok neki a következő napnak, ahol a Nyitóünnepség eseményeit vázolom fel. Ez is lesz az anyagrész címe.