7. fejezet II.

Sziasztok!
Nem szeretnék sokat rizsálni, ugyanis itt a várva várt Aratásos rész. Ezzel lezárult az első rész ( A körút) ebben a "könyvben". Az elkövetkezendő fejezetek címét majd A szikra menüpontban megnézhetitek. Jó olvasást,
Lauren W.
_________________________
A következő hónapok mint egytől egyig ugyanolyan unalmasan, és félelemmel telve telik el, mint az eddigiek. Kicsit már kezdem átérezni azoknak a gyerekeknek a sorsát, akik a külső körzetekben élnek, ahol semmi esélyük a  győzelemre. Nagyon féltem Aspent, és ez a félelem rajtam is eluralkodik. Látszik is rajtam.
Amikor Carlával találkozok folyamatosan azt magyarázza, hogy nincs mi miatt aggódni, Aspent nem fogják Kiválasztani, ha meg igen, akkor ügyes, és bátor, szóval simán megtudná nyerni. Én erre azt válaszolom általában, hogy mindez Marvelre is igaz volt, még sincs most köztünk. Az élet igazságtalan, és ez a mostani helyzetre maximálisan igaz.
Így, amikor eljön az Aratás napja, hatalmas gombóccal a torkomban kísérem Aspent a Törvényszékházához. A bajnokok hozzátartozóit, akik belekerültek a gömbbe, felállítják a színpadra. A mentorok szintén helyet kapnak rajta a polgármestertől nem messze. Dobogó szívvel nézem a káprázatosan kiöltöző gyerekeket. A kisebbeken egy halvány mosoly ül, hiszen nekik semmi esélyük sincs idén, hogy bekerüljenek az arénába. Azokon, akik idén jelentkeztek volna önként - névről egyiket sem ismerem- csalódottság tükröződik.
A lány, és fiú rokonok két oldalt állnak, mindkét oldalt egy-egy gömb, tele apró papír fecnikkel.
Cashmere és Gloss még nincs itt, viszont a húguk, a jobb oldalt áll a lányokkal. Ugyanolyan szép, mint Cashmere, hosszú szőke hajjal és nagy szemekkel. Nagy, kék szemekkel. Mellette van még jó pár lány, de nagy az esélye, hogy őt húzzák. Tizenhat éves, viszont egyszer sem iratkozott fel tesszeráért, így csak négyszer szerepel a neve. De ha belegondolok, hogy körülbelül mindenkinek annyiszor szerepel innen...
Aspen a másik oldalon áll, jó messze tőlem. Szeretném azt hinni, hogy semmi esélye, hogy őt húzzák, szeretném azt hinni, hogy megmenekülhet, hiszen össz-vissz kétszer felírva a neve gyöngybetűkkel, két papírra. Szeretném, de nem tudom. Már csak azért sem, mert az én rokonom. Snowból azt is kinézem, hogy kezeskedik arról, hogy Aspent húzzák. Talán arról is fog, hogy meghaljon az arénában, csakhogy még jobban szenvedjek. Ez az ember mindenre képes.
Mély levegőt veszek. Cashmere lépdel fel a lépcsőn, és leül a mellettem álló üres székre. Szorong, látszik rajta, hogy félti a testvérét, de ugyanakkor büszke lehet rá, hiszen ő Nagy Mészárláson vehet részt.
Nem tudom mi lenne a jobb, ha én mennék újra az arénába, vagy ha Aspen. Én nem élném túl újra, az biztos. De százszor inkább áldoznám fel magam, mintsem ő haljon meg.
Óráknak tűnnek azok a percek, amíg várjuk, hogy az összes gyereket beregisztrálják - igen, attól, hogy csak páran vesznek részt a sorsoláson, attól még minden gyereknek kötelező a regisztráció - és megérkezik Amira.
Amikor feltipeg a gyöngyökkel kirakott platformos magas sarkúján a lépcsőn, eljátszom a gondolattal, hogy lelököm. Akkor talál elhalasztanánk ezt az egészet, de aztán megdöbbenek saját butaságomon. Ha Marvel itt lenne, akkor most minden másképp lenne. Foghatnám a kezét, és átsegítene a nehéz időszakon. Megígérte nekem, hogy velem marad, amíg szükségem van rá, most még is magamra hagy a legnagyobb szükségben. Fáj, és tudom, hogy gonosz dolog, de elviselném, ha itt lenne.
- Üdvözlöm, az Első Körzet lakóit - vág bele mondandójába Amira. - Boldog Viadalt, és sose hagyjon el benneteket a remény.
Újra lejátsszák azt a röhejes videót a "csodálatos Kapitóliumból".
- És, most eljött az ideje, hogy válasszunk egy lányt, és egy fiút, hogy képviselje a körzetet a 75. Éhezők Viadalán, azaz a Harmadik Nagy Mészárláson - kis hatásszünetet tart, hogy le tudják fényképezni az újságírók a legelőnyösebb pozícióból, majd a lányok gömbjéhez lép. Jaj, Istenem, a fiúkét mondja már! Cashmererre nézek, szemében aggodalom jelét veszem észre. Megszorítom a kezét, mire rám néz. Aztán visszapillantunk Amirára.
Belenyúl a gömbbe, és kiválaszt egy tetszőleges papír fecnit.
- Az idei Kiválasztott - kezdi - nem más, mint - ismét hatás szünet - Celeste Cetras!
Ismerős a név, de először nem tudom honnan.
Kutatok az elmémben, de csak akkor jövök rá, hogy hol hallottam azt a vezetéknevet, amikor Cashmere fojtott hangon felsikolt.
Celeste, Cashmere és Gloss húga, megindul Amira felé. Felszegett állal, egyenes háttal áll meg a kísérőnő mellett.
- Tapsoljuk meg, Celestet! - idétlenül tapsikálni kezd. Csak most tudom igazán megnézni magamnak ezt a Celestet. Nagyon  szép lány, a támogatók biztos szeretni fogják, de csak remélni tudom, hogy nem olyan ügyes, mint amennyire szép, mert akkor Aspennek nem lesz esélye.
Miket beszélek? Még nem is biztos, hogy Aspent kiválasztják, akkor meg? Rövid időn belül túl leszünk rajta, és szurkolhatok Celestenek. Nem tudnék elviselni még egy közeli ismerősöm halálát. Nem mintha Celeste annyira közeli ismerősöm lenne... de azért... á, hagyjuk, csak belezavarodom a saját gondolataimba.
A közönség tapsviharban tör ki, majd amikor elhallgatnak Amira a fiúk gömbjéhez lép. Torkomba dobog a szívem, ahogyan belenyúl, és meg keveri a bent lévő fecniket. Kihúz egyet,és visszasétál a mikrofonhoz. Kibontja.
- A fiú Kiválasztott idén, Aspen Peterson. - felkapom a fejemet.
- Nem - mondom magam elé. - Nem - kiáltom sokkal hangosabban. - Őt nem tehetitek tönkre!
Felállok, Cashmere megpróbál lefogni, de nem sikerül neki.
- Őt nem vehetitek el tőlem - kiáltom hisztérikusan. Két békeőr jön felém, megfogják a kezemet, és lefelé vonszolnak a színpadról. Vadul vergődöm a szorításukban, miközben látom, ahogyan Aspen büszkén, cseppet sem megszeppenve lép Amira mellé.
Rájövök, hogy hiába próbálom megvédeni, ha nem én irányítom a sorsot. Rájövök, hogy Aspen már nagyfiú, és tud magára vigyázni.
Abba hagyom a rángatózást, ekkor enyhül a szorításuk. Kihasználva az alkalmat kirántom a karomat a fogásból, az egyik kamera elé futok, ami a színpadot veszi, majd nem gondolkodva cselekszem. Úgy teszek, mint akkor, a Tizenkettedik Körzet lakói.
Bal kezem; három középső ujját a számhoz emelem, majd Aspenék felé nyújtom a kezemet. Nem tudom; hogy a tömeg is ugyanezt teszi-e, mert elsötétül előttem a világ.