12. fejezet I.

Sziasztok!

A mai nap hivatalosan is lezárult a 2015/16-os tanév, ami rengeteg furcsa érzéssel tölt el. De természetesen tudom, hogy senkit sem érdekel. Inkább azt mondjam hol a csudában voltam eddig, miért nem jöttem az új résszel. Noos, kezdhtnék magyarázkodni, de nem fogok. Sok minden összejött, de kárpótlásul hozom nektek a mai részt, amit ugye múlt jét pénteken lett volna esedékes - és most pénteken jön az új rész, rendes időpontban! Teljesen visszatértem.

Jó olvasást!

Lauren W.

__________________________________________________________________________

 

Annyira ideges leszek, hogy legszívesebben felképelném ezt a nőt. Lelki szemeim előtt látom, ahogyan belenyomom az arcába valamelyik finom ételt, és elkenődik az ocsmány sárga sminkje. De csak mély levegőt veszek, és helyeselek.
- Nagyon kemény az idei mezőny - mondom, amikor megjelenik Rodger.
- Sikerült választani, hölgyeim? - kérdezi angyalian csengő hanggal. Bíztatóan pillangók Ravenre, aki eldadogja a rendelését. Rodger rám néz.
- Egy sajttal-sonkával megtöltött csirkemellet szeretnék, tárkonyos körettel - mondom színtelen hangon. Rodger bólint aztán már itt sincs.
- Úgy gondolja esélyes az öccse? - kérdezi megvillantva fehér fogsorát.
- Természetesen. Remek tanítást kapott, igazán tehetségesen bánik a különböző fegyverekkel. Annak ellenére, hogy csak tizenhárom éves...
- Tizenhárom? - hüledezik Raven.
- Igen, talán... probléma? - kérdezem tapintatosan, és hátrasimítok egy kósza tincset a szememből.
- Hát, nem tudom, mennyi értelme lenne egy ilyen fiatal Kiválasztottat támogatni - kezdi. - Csak feleslegesen ölném bele a pénzemet.
Ismét eljátszok azzal a "beleverem valamibe a fejét" gondolattal, de aztán megint elvetem. Nem lenne szerencsés Aspenre nézve. Észérvekkel kell meggyőznöm, hogy Aspen igenis esélyes a győzelemre.
- Ez így nem száz százalékosan igaz - mondom végül. - Aspen kitűnő harcos, az Aratás előtt néhány nappal magam győződtem meg a képességeiről.
- Hát, így már mindjárt másabb a helyzet - húzza elegáns mozdulattal mosolyra az ajkait, amitől még jobban eltorzul a szív alak. Rodger hozza ki az ételt, miután pedig távozik, falatozni kezdünk.
- Szóval - kezdem, és bekapok egy falat húst. - Nagyon örülnénk, ha számíthatnánk a támogatására.
- Először is, szeretném tudni, milyen szövetségese van, az öccsének.
Majdnem félrenyelek.
- Egyelőre, senkivel nem kötött szövetséget.
Összehúzza a szemöldökét, aztán leteszi a villáját.
- Ez esetben, még nincs miről beszélnünk - feláll, és átnyújt egy kis kártyát, amin egy telefonszám van. - Ha változik a helyzet, telefonáljon, kérem.
- De... De várjon - könyörgök, de meg se hallgat, megy kifelé. Rákönyökölök az asztalra, és kezembe temetem az arcomat, majd mérgesen eltolom magamtól a tányért. Elment az étvágyam. Nagyot sóhajtok, és lecsukom a szememet.
Mikor kinyitom Marvel jelenik meg előttem.
- Nem kéne csak úgy előjönnöd a semmiből - mondom színlelt méreggel a hangomban. Megcsóválja a fejét, és felém küld egy csábos félmosolyt. Meglepődök azon, hogy öltönyben van.
- Milyen elegáns valaki - mondom, és belekortyolok a pezsgőmbe, amit még az étel előtt hozott ki Rodger. Ismét elmosolyodik.
- Olyan szép vagy - mondja, mire fülig pirulok. Még sohasem mondta, hogy szép vagyok, vagy, hogy tetszem neki. Nem mintha az adott helyzetben elvártam volna tőle, és nem mintha nem lennék tisztában vele, de annyira jól esik hallani az ő szájából! Hirtelen nem tudom mit mondjak.
- Köszönöm - suttogom. Kis szünet után Marvel töri meg a csendet.
- Miért ment el az a liba? - kérdezi.
- Mert Aspennek nincsenek szövetségesei.
Feltűnik, hogy néhány sznob kapitóliumi ember felém fordul, és igen érdekes arcot vág. Valószínűleg, mert ők nem látják Marvelt, és azt hiszik magamban beszélek. Nem baj, az emberek többsége már így is őrültnek könyvelt el.
- Hát, akkor sürgősen találnod kell neki - mutat rá. Elnevetem magam.
- Jó elgondolás. De mintha ilyen egyszerű lenne.
- Ugyan, Peterson! Nem lehet olyan nehéz - nevet. - Sima ügy lesz.
Megfogom a kezét.
- Köszönöm. Köszönök mindent.
*
Ebéd utánra érünk vissza a Kiképzőközpontba, ahol úgy döntök, lazább ruhára váltok - nagy nehezen találtam egy farmert, egy elfogadható kivágású felsővel. Ezután, ügyelve, hogy elkerüljem Cashmere-t, liftbe szállok, és egészen a hetes szintig utazok, ahol kiszállok, és Johannát keresem. Kopogok egy ajtón, amin egy virágmintás ruhájú nő enged be. Elkalauzol Johannához, aki épp a szobájában tartózkodik.
- Szia, Johanna - lépek be hozzá.
- Ó, helló, Szöszi - mosolyog gúnyosan. - Mi szél hozott errefelé?
- Egy lift, nem a szél - mondom, és leülök a szépen bevetett ágyára.
- Hogy sikerült az első napod a mentor melóban? - kérdezi ismét figyelmen kívül hagyva kis viccemet. Melóban… Érdekes megfogalmazás!
- Borzalmasan - beletemetem az arcomat a kezembe. Lassan ez is rossz szokássá fog válni. Johanna pukkadozni kezd a nevetéstől, de mérges pillantásomtól abba hagyja. - Egyáltalán nem vicces. A nő egyszerűen faképnél hagyott! - háborodok fel. - Mert nem volt szövetségese az öcsémnek.
Elgondolkodik, de közben végig engem néz.
- Hogyan próbáltad becserkészni?
Ezúttal én gondolkodom hosszasan.
- Megpróbáltam kedves lenni vele, kihívóan öltöztem, de Cashmere nem közölte velem, hogy nő lesz a kliens - dünnyögök. Kis híján megint elneveti magát.
- Ezeknél az nem működik - megsimítja a karomat. - Itt nem érvek, hanem tettek kellenek.
- Ezt, hogy érted? - Elkerekedik a szemem.
- Csak tegyél utalást rá, hogy ha nem támogatják, akkor meggyűlik veled a bajuk. - Johanna szemében olyan fény csillan, amit maga az ördög is megirigyelne, aurája gyilkos kisugárzása belengi a szobát.
- Én nem akarok megfenyegetni senki! Így is eleget gyilkoltam - mondom vékony hangon.
- Nem kell meggyilkolni senkit. - Nagy sóhaj hagyja el a száját, mint aki csodálkozik hogyan maradhattam életbe eddig.
- De...
- Nincs de! Próbáld csak ki. Nálam eddig mindig bevált - mondja. Beszélgetünk még egy keveset, majd vacsora előtt nem sokkal visszamegyek az első szintre.
Aspen és Celeste már ott ül az asztalnál. Celeste szőke fürtjei izzadtan tapadnak a homlokához, valószínűleg nagyon megerőltethette magát, zuhanyozni pedig nem ment el. Aspen is nagyon kimerültnek tűnik, szótlanul könyököl az asztalnál. Antonion és Delija a kanapén ülnek, Cashmere-rel és Glossal társalognak. Megrándul az ajkam. Gloss? Ő meg mi a csudát keres itt?
Ha szemmel lehetne kínozni, komolyan mondom, Gloss már gurulna a fájdalomtól. Nem elég, hogy ő juttatta a mérget Marvelnek, nem elég, hogy folyton szívózik velem, de még most sem hagy nyugodni. Lefogadom Cashmerenek próbál segíteni.
Ahol több bajnok van, több mentor is van egyben. Nálunk én vagyok a tizenkettedik mentor, bajnok, nevezzük, ahogyan akarjuk. Egy Kiválasztottnak csak egy mentora lehet, aki teljes mértékben rendelkezik felette. De ha több bajnok van - mint a mi esetünkben - akkor a többi mentor kedvére besegíthet. Őket külön szállásolják el, és támogathatják a mentorokat, Kiválasztottakat egyaránt. Viszont nem tárgyalhatnak támogatókkal, csak ott lehetnek segítségnek. Ha teszem azt fel, Gloss esetleg be akarna segíteni Cashmerenek, csak az ő beleegyezésével teheti, és csak vele tárgyalhat a támogatójelöltekkel. Nagy valószínűséggel mindenki Cashmere-t akarja majd támogatni, hiszen őt ismerik. Engem pedig nem, ráadásul Aspent szinte mindenki lenézi az életkora miatt, ezt pedig felháborítónak tartom.
- Te meg miért vagy itt? - bököm ki. Megforgatja a szemét, és elegánsan hátradől a kanapén.
- Azért, amiért Cashmere. Segíteni akarok Celestenek, hiszen a húgom - mondja, és elégedett vigyor ül az arcára. Tudja, hogy idegesít, hogy itt van, és, hogy ez ellen nem tehet semmit.
- Jaj, mielőtt el nem felejtem! A kórházból kerestek, és nagyon dühösek rád; amiért meglógtál - veti közbe Antonion.
- Majd ha lesz rá időm, akkor foglalkozom velük. Felírom a listára.
Antonionnal tényleg nem akarok gonosz lenni, de Gloss jelenléte annyira felhergelt, hogy most tüzet tudnék okádni, felgyújtva ezzel az egész világot. Szerencsére Antoniont vicces kedvében találom, így nevet egyet a beszólásomon. Más kérdés, hogy egyáltalán nem akartam vicces lenni.
Az ujjamon huzigálni kezdem a gyűrűmet. Olyannyira a részemmé vált, hogy néha teljesen kimegy a fejemből, hogy rajtam van.  Mérgemben inkább fogom magam, és odaülök az asztalhoz. Pechemre, nemsokára a többiek követnek, és Amira is csatlakozik hozzánk. Valami ragut kapunk, ami nagyon finom. Aztán a főfogás oldalas, borsós rizzsel, meg egy csomó szósszal.
- Nos, Cashmere-rel összedobtunk egy kis anyagot a Kiválasztottakról - mondja Gloss. Lecsapom a villámat a tányérra. Hét ideges szempár mered rám.
- Egyszerűen nem hiszem el, hogy kihagytatok az anyaggyűjtésből - csattanok fel.
- Teljesen elegem van abból, hogy senki sem mond nekem semmit, a hátam mögött dolgoztok, és nem akarjátok a segítségemet. Megértem, hogy ti már összeszoktatok, de már én is mentor vagyok, és jó lenne, ha nem néznétek kevesebbnek, mint amennyit érek! Ugyanis én is megnyertem egy Viadalt. - A mondandóm végére megemelkedik a hangom, és dühösen vizslatom Cashmere-t és Glosst. A szinte érintetlen tányéromra meredek, miközben várom, hogy valaki megszólaljon.
- Nem vagyok éhes - töröm meg a csendet, és kilövöm magamat az asztaltól.
Ezt egyszerűen nem hiszem el! Mit képzelnek magukról? Annyira nyilvánvaló, hogy azt hiszik, csak rontanék a helyzeten, hogy inkább nem is bíznak meg feladattal.
A szobámba érve fel-alá járkálok, idegesen bele-bele tépek a hajamba, aztán kinézek az ablakomon. Megszédülök, ahogyan visszaemlékezem a kórházban töltött időre, de gyorsan visszatérek a valóságba, mert borzalmasan mérges vagyok. Szeretnék segíteni Aspennek, szeretném, ha ő nyerne, de egyszerűen nem megy. Nem megy, ha nem tudok tárgyalni, ha nem avatnak be a dolgokba.
Hallom, hogy bekapcsol a tévé, és ismertetik a különböző Kiválasztottak képességeit. Úgy döntök csatlakozom hozzájuk.
- Megnyugodott a hiszti királynő? - kérdezi Gloss maró gúnnyal a hangjában.
- Pofa be - reccsenek rá, és megjutalmazom egy gyilkos pillantással. - Inkább mutassátok az anyagot!
Cashmere kezdi.
- Pszihé Cruel, Enobaira húga, és szinte mindhez ért. Jól bánik a késekkel, a lándzsával, nagyon hajlékony, és fürge - olvassa a papírjáról. - Gyenge pontja lehet viszont az úszás, mivel a Másodikban nincs nagy mennyiségű víz. Darrel, Brutus öccse pedig a buzogányok, dobócsillag használata terén jeleskedik. A nagy testsúlya miatt a fáramászás nehéz lehet neki, és a mozgása is kifejezetten lusta. A vízzel szintén meggyűlhet a baja. Komoly problémát jelenthet nektek a fején elhelyezett tüskék, egyelőre nem tudjuk, hogy kiszedetik-e vele.  
- Rambin Odair - veszi át a szót Gloss - pedig kitűnően úszik, a hálókészítés is profin megy neki...
- És a Harmadik Körzet Kiválasztottai? - kérdezi csodálkozva Aspen. Én is pont meg szerettem volna tudakolni, hogy őket miért hagyják ki, de az öcsémmel nagyon egy rugóra jár az agyunk.
- Ők gyengék, és igazából nem sok mindenhez értenek - vonja meg a vállát Gloss.
- De Glimmer azt mondta, hogy minden Kiválasztott ugyanolyan ellenfél. Nem kellene lebecsülni senkit - magyarázza az öcsém.
- És még is, mi a csudát tud Glimmer erről az egészről? - kotyog bele Celeste vinnyogó hangon.
- Hát, többet, mint te, drágaság! - kiáltom. Celeste hatalmas szemei villámokat szórnak, baba arca teljesen eltorzul. Nem tudom mit ártott nekem ez a lány. Nem tudom, miért gyűlölöm már a kezdetektől fogva. Mert ez, azaz érzés, ami mindjárt felgyújtja a bensőmet.
- Elég már! - tromfol le minket Cashmere.  - Glimmernek is van beleszólása a dologba, de ha szeretné teljesen kivesézni a Kiválasztottakat, akkor gyűjtsön hozzá anyagot. Különben is, Aspennek örülnie kellene, amiért ő is láthatja.
Aspen megforgatja a kezét, és egy elégedetlen sóhaj hagyja el a száját. Kikémlel az ablakon, majd a rózsaszín, kör alakú szőnyeget nézi. A kék kanapék tökéletesen ütik az imént említett tárgyat.
Nem szólalunk meg néhány percig, aztán Gloss folytatja Rambinnal.
- Tehát, Rambin remekül ért az imént felsorolt dolgokhoz, valamint páratlan szépsége is rengeteg támogatót vonzhat. Cashmere-rel próbáltuk becserkészni őket a szövetkezetbe, de a lány hallani se akar erről Jeff Cresta nélkül.
- A mostani mezőnyben a Körzettársak rendkívül összetartóak - jegyzi meg Cashmere. - Gale Hawthorne sem szeretne a kislány nélkül szövetségbe lépni, ahogyan Rambin sem. Jeffről esetleg szó eshet, viszont Primrose-ról szó se lehet! - zárja rövidre a témát Cashmere.
- Külön akarok készülni - vág bele Aspen. - Csak Glimmert szeretném mentornak, és én akarom eldönteni, kit szeretnék szövetségesnek.
Egy percnyi néma csend áll be, Celeste kék szemei elkerekednek, Cashmere pedig értetlenségről tanúskodnak. Egyedül Gloss áll ugyanolyan lazán, mint eddig. Bevallom, még én is rendkívül feszült lettem, azok hallatára, amiket az öcsém mondott. Csak nézem a Snow elnök palotája mellett elviharzó autókat, elsétáló embereket. Megremeg az ajakam.
- Na, halljuk, nagyokos! Kit szeretnél? - kottyant bele Cashmere húga.
- Galet és Primet.